Végül csak hazaértem egy szolid, alig 15 órás munkanap után, lestrapálva, mint egy buzipornós záróizmai. A hűtőben persze csak pia volt, meg egy fél üveg Nutella, szóval inkább kotortam egy Smack-et a fiókból. Főzni nyilván a francnak se volt kedve, rálöttyintettem egy kis forró vizet, megszórtam a mellékelt kis zacskó gupieleséggel (marha, hát persze, Orbán Viktor meg a fizetéséből él, muhaha), aztán a pultnál állva elnyammogtam a félpuha tésztát.
Közben azon filóztam, hogy 42 éves vagyok, meglehetősen sikeres, mégis úgy élek, mint egy kínai szalagmunkás. (Na, jó, eltekintve a borhűtőtől, az Apple-kütyüktől és a többi, totál felesleges szartól.)
42. A Válasz az Életre, a Világmindenségre, meg Mindenre. Lófaszt.
