A nagydarab, félszemű férfi gondolatai feketék és keserűek voltak, mint a kávé, amely épp a bögrébe csorgott a gép hidegen csillogó króm csövéből. A nagydarab, félszemű férfi utálta a reggeleket, különösen az ilyen derűs, tavaszi reggeleket. Ekkor megcsörrent a telefonja és Morricone baljós szájharmónika-futamából azonnal tudta, hogy a szőke nő hívja, és azt is sejtette, mit akarhat.

- Mondjad - krákogott bele a telefonba. Túl régóta ismerték egymást a felesleges udvariaskodáshoz.
- Szerinted van bármilyen esélyünk? - tért azonnal a lényegre a fátyolos alt hang. A nagydarab, félszemű férfi csak egy pillanatig habozott a válasszal.
- Nincs - vágta rá keményen. - A legjobb esély egy bérgyilkos lenne, de most eléggé le vagyok égve. - A szőke nő kis ideig hallgatott a vonal túlsó felén, majd felsóhajtott.
- Akkor is meg kell tennünk, ez a kötelességünk.
- Igen, ez - értett egyet a nagydarab, félszemű férfi üres hangon.
- Jó, akkor ebéd előtt beugrom, menjük együtt, mert amilyen hülye vagy, még rossz helyre teszed az ikszet a szavazólapon.