A hétvégén beütött a katasztrófa. Duplán.
Előbb a mosogatógép ment tönkre, sorsomra hagyva egy komplett Wellington bélszín elkészítése során felhalmozott csetresszel, majd a borhűtő halt meg, meleg borokkal a belében. Tragikus hirtelenséggel a harmadik világ szintjére zuhant a komfort a lakásban, Burkina Faso, Kambodzsa vagy Kecskemét lakói nézhetnek szembe ilyen problémákkal, morogtam magamban, miközben egy szivaccsal(!) próbáltam a zsírt kitakarítani a serpenyőből.
De mosogatás közben legalább beláttam, hogy a házasságnak tényleg lehet valami értelme, bár én a magam részéről továbbra is inkább a feladatok szakdelegálására voksolnék, mint egy univerzális megoldásra ("feleség"). Aztán környezetvédelmi okokból előkapartam az eldobható műanyag tányérokat, poharakat és evőeszközöket a szekrényből, megkímélve a természetet a mosogatószertől és a meleg víz előállításának szennyező hatásaitól, a műanyag legalább gyorsan lebomlik, földtörténeti szempontból az a 10 millió év szinte semmi.
Az élet kegyetlen, csak a legkeményebbek tudnak vele megküzdeni, filóztam a gép előtt punnyadva, új mosogatógépet kutatva a neten. Kiszállítással és beüzemeléssel, naná.